Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - HÍREK - „Kíméletlenül harcoljunk az osztályellenség ellen!" Kuláküldözés, kuláksors Magyarországon. (Györgyi Csaba — Somogyi László)
Hírek „KÍMÉLETLENÜL HARCOLJUNK AZ OSZTÁLYELLENSÉG ELLEN!" KULÁKÜLDÖZÉS, KULÁKSORS MAGYARORSZÁGON Budapest, 2012. június 22. A kuláküldözés emléknapja alkalmából 2012. június 22-én közös konferenciát rendezett a Pest Megyei Levéltár, az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó Bizottsága, valamint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Fehér Györgynek, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatójának és Schramek Lászlónak, a Pest Megyei Levéltár igazgatójának köszöntője után hat előadást halhattak a jelenlévők. Valuch Tibor, a konferencia első előadója (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet) „A gazdaelit helye és szerepe a paraszti társadalomban a XX. század közepén" című előadásában megpróbálta röviden összefoglalni, mit tudunk és mit nem a gazdaelitről a 20. század közepén, illetve annak második felében. A bevezetőben áttekintést adott arról, mennyire lehet teljes képet rajzolni erről a társadalmi csoportról, milyen eredmények és hiányosságok vannak a kérdés történeti feldolgozásában. Az előadás következő részében a fogalmi kérdéseket járta körül. Kísérletet tett a gazdaelit fogalmának meghatározására, választ keresett a kérdésre, mennyiben tehető egyenlőségjel a gazdaelit és a kulák fogalma közé. Ezt követően a gazdaelit szerepéről, önértékeléséről igyekezett rövid áttekintést adni, arról, hogy miként értelmezhető társadalmi helyzetük, tevékenységük, ebben milyen szerepet játszott a formalitás és az informalitás, s nem utolsó sorban arra is próbált válaszokat keresni, hogy a gazdaelit tagjai milyen értelemben teremtettek követendő mintákat az életmódban, a mentalitásban és az értékrendben. Az előadás záró részében a gazdaelit utóéletének néhány fontosabb kérdését emelte ki, így többek között azt, miként változott ennek a rétegnek a mobilitása, hogyan befolyásolta társadalmi mozgásterüket a politika, a kollektivizálás és a történeti parasztság hatvanas években végbement felszámolása/felszámolódása. Érvényesnek tekinthető-e, s ha igen mennyiben, a megszakított polgárosodás elmélete, végezetül pedig arra a kérdésre kereste a választ, hogy a rendszerváltás után volt-e generációs átöröklődése ennek a csoportnak. Farkas Gyöngyi muzeológus, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa „Kulákosítás és kollektivizálás" című előadásában a Rákosi-korszak agrárpolitikájának két jellegzetes kampányának, a kollektivizálásnak és a kulákosításának az érintkezési pontjait elemezte egy konkrét példán, a Szabolcs-Szatmár megyei Tyúkod község 195l-es kollektivizálásán keresztül. Az 1950—1951 telén folyó kollektivizálási kampány eredményeként a közel négyezres lélekszámú Tyúkod termelőszövetkezeti község lett, azaz a község gazdálkodóinak nagy többségét sikerült termelőszövetkezeti csoportokba léptetni. Az addig kulákként kezelt gazdákat a helyi vezetők azzal igyekeztek rávenni a „kulcsember" szerepének vállalására, hogy ha segítenek a tszalakításban, leveszik őket a kuláklistáról. Tyúkod és a vele szomszédos Porcsalma község kollektivizálása annyiban volt rendkívüli a megyében, hogy a két község lakossága nyíltan fellépett az erőszakkal létrehozott tsz-ek ellen. Az 1951-es tyukodi tüntetők példás megbüntetését a kommunista rendszer félelemkeltésre, zsarolásra, megvesztegetésre, bűnbakgyártásra, és ezek révén a falu régi elitjének felszámolására használta fel. A korabeli propaganda a falut többnyire csatatérként jeleníti meg, ahol kíméletlen harc folyik a dolgozó parasztok megnyeréséért a tsz-szervező kommunisták és az „ellenség" között. A tyukodi és a porcsalmai eseményeket is e szerint a sablon szerint értelmezték az ügyet vizsgáló AVH-s tisztek: a kulákok tsz-csoporttagok, sőt többen elnökök lettek, de csak azért, hogy im93
