Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - HÍREK - „Kíméletlenül harcoljunk az osztályellenség ellen!" Kuláküldözés, kuláksors Magyarországon. (Györgyi Csaba — Somogyi László)
H irek elkendőzése. A kulákok ilyetén viselkedésével szemben a helyes magatartás az éberség, amire szintén számtalan utalás történik. Az előadás elején feltett kérdésre adandó választ az elmondottak jól példázzák: vagyis a rendszer szempontjából jó kulák nem létezhetett, sőt ennek állítását egyenesen az „osztályharc elkenésének" tekintették. Röc^ei Lívia levéltáros (Pest Megyei Levéltár) „Az 1953-as fordulat hatásai az osztályszempontú ítélkezésre" című előadásában az alapvető jogelvek sérelmével, illetve a bírói függetlenség felszámolásával kapcsolatban elmondta, hogy Magyarországon az 1950-es évek első felében a kommunista kormányzat titkos leiratok segítségével nyomást gyakorolt a látszólag pártatlan bíróságok munkájára, akik így az osztályharc érdekeinek szolgálatába álltak. A vizsgált időszakban az osztályhelyzet szerinti különbségtételt alapul vevő bíráskodás következtében egyértelműen megszűnt a törvény előtti egyenlőség. A vádlottak indítékainak és céljainak, a bűncselekmények jellegének értelmezéséhez, továbbá a büntetések kiszabásához az osztályhelyzet jelentette a kiindulási alapot. 1953 júniusa után, az „új irányvonal" következtében mindez már csak felemás módon valósult meg, s az addig kialakult ítélkezési gyakorlat modelljében zavar jelentkezett. Ez a jelenség természetesen a Pest megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatában is megfigyelhető volt: 1953 júniusa előtt az osztályszempontú ítélkezés hangsúlyozása, a bírósági eljárások tervezettsége, a bíróságok együttműködése a tanácsokkal, illetve a büntetés kiszabásánál a kulákok és az egyéb osztályba tartozók közötti különbségtétel volt a jellemző. A Pest megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatában 1953 júliusa után a kulákokkal kapcsolatos ítélkezés terén ellentmondásos helyzet alakult ki, s bizonyos fokú tanácstalanság lett úrrá a bíróságok körében például abban a kérdésben, hogy van-e helye perújításnak. Bár nyilvánvalóvá vált, hogy a kulákság felszámolása nem bírói feladat, s ezért csökkent is az elítélt kulákok száma, a büntetési tételek változatlanul szigorúak maradtak. Varga Zsuzsanna (egyetemi docens, ELTE BTK) „Kulákok - kuláklista nélkül" című előadásának bevezető szavaiban kifejtette: általános jelenség, hogy a kulákellenes politika országos és helyi vizsgálatával foglalkozó kutatók érdeklődése csupán 1953 derekáig terjed. Talán éppen ezért a kutató az ezt követő időszakot tette vizsgálódásának tárgyává. A Sztálin halála után Nagy Imre vezetésével megalakuló kormány a gazdaságpolitika, s azon belül is különösen az agrárpolitika terén számos korrekciós intézkedést kezdeményezett. A kulákok számára a legnagyobb hatásúnak az amnesztiarendelet és a kuláklista eltörlése bizonyult. Ugyanakkor a kulákkérdés nem került le napirendről. A pártvezetés sztálinista része továbbra is úgy gondolta, hogy a kulákság elleni harc állandó feladat: Rákosiék mindent megtettek azért, hogy a kulákokkal szembeni gyűlöletet tovább szítsák. Állandóan hangoztatták, hogy korlátozni kell a politikai befolyásukat, s nem szabad bevenni őket a tanács szerveibe, valamint továbbra sem lehetnek termelőszövetkezeti vagy földműves-szövetkezeti tagok. A kulákokat tették felelőssé a tsz-ek felbomlásáért, de azért is, ha a továbbműködő tsz-ek gyenge eredményt értek el, vagy eltértek az úgynevezett alapszabályszerű gazdálkodástól. A helyi szervek azonban sok helyütt nem mutattak fogadókészséget a kulákkorlátozó politika fokozására, hiszen Magyarországon nem volt igazán hagyománya a kuláküldözésnek. 1956 után Kádárék számos intézkedéssel törekedtek arra, hogy kiegyezzenek a stratégiai készletekkel rendelkező parasztsággal. Az 1959 tavaszán jogi formába öntött termelőszövetkezeti alapszabály lehetővé tette nemcsak a volt „kizsákmányolók" belépését a tsz-be, hanem azt is, hogy két év után a vezetőségbe is bekerülhessenek. Ezzel a kádári vezetés elismerte, hogy szükség van e réteg szaktudására, szorgalmára, s lehetőséget adott arra, hogy a volt kulákok a helyi társadalomban visszaszerezzék az 1950-es évek első felében elvesztett helyüket. Orosz István (akadémikus, MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó Bizottságának elnöke) levezető elnök zárszavában elismerőleg szólt arról, hogy az előadók milyen széles skálán mozgó forrásbázist mozgattak meg, amelynek révén még reálisabb képet sikerült festeni a 20. század közepi paraszti társadalom kataklizmájáról. A résztvevők száma és 95
