Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 18. 1977/1978 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1980)
Tanulmányok – Abhandlungen - Gelencsér József: Az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó szokások Sárkeresztesen. – Wendepunkte des Menschenlebens in Sárkeresztes. p. 133–155.
AZ EMBERI ÉLET NAGY FORDULÓIHOZ KAPCSOLÓDÓ SZOKÁSOK SÁRKERESZTESEN I. Az ember életének három nagy fordulópontja a születés, a házasságkötés és a halál. Mindegyikhez országszerte, így Sárkeresztesen is szokások, hiedelmek, babonák fűződnek. Az első kettőhöz az ünnep, a harmadikhoz a gyász kapcsolódik. Azonosságuk, hogy mindegyik jelentős változást eredményez a család életében. A családi vonatkozás mellett kihatással vannak a falu, a közösség életére is, amely együtt ünnepel, vagy gyászol a családdal. A kialakult szokások, hiedelmek, egyházi előírások szolgáltatják az események keretét. A magatartást, viselkedést megkönnyítő és egyben meghatározó, de adott esetben megnehezítő keretet. A mintegy ezer lakosú, zömében református vallású, Székesfehérvár közelsége miatt gyorsan átalakuló, polgárosuló község szokásait kívánom ismertetni az alábbiakban a századfordulótól kezdődően. II. Születés és keresztelő Terhesség A terhességet az asszonyok amíg lehetett, igyekeztek titkolni, tagadták. Amint azonban a másállopot bizonyossá vált, a családban rendszerint örültek neki. Annál is inkább, mivel a meddőséget szégyennek, de csak az asszony hibájának tartották. A másállopotú asszonyra, illetve a születendő kisgyerekre az adott lehetőségek közt igyekeztek vigyázni. A munkától kímélést azonban a családok rossz anyagi helyzete, a sürgető munka, a kevés munkáskéz lényegesen megnehezítette. Különösen a nyári dologidőben nem tudták nélkülözni a szülés előtt állók munkáját. Aratás alatt terhesen is szedni kellett a markot, teríteni a kötelet. így aztán volt aki a tarlóról, vagy szénagyújtésből ment haza szülni. Etellel viszont igyekeztek jól ellátni a szülés előtt állót, még a kisebb-nagyobb lopásokat is elnézték neki. Ha a munkától nem is mindig tartották távol a terhes asszonyt, de bizonyos tárgyaktól, eseményektől óvták. Nem üthette meg láng az arcát vagy kezét, mert akkor a gyerekén ugyanott vörös folt keletkezik. Vérrel nem volt szabad bekenni a terhes aszszonyt, mert az szerencsétlenséget jelentett. (,,Az én nagynénémet disznótorkor vérre akarták bekennyi, asztán a szüle nem engedte.") Nem volt szabad szőlőt, almát vagy más gyümölcsöt lopni, köténybe tenni az állopotosnak, mert a gyümölcs meglátszott a kisgyerek hasán. A család másrészt nagy kíváncsisággal várta a újszülöttet. Különböző jelekből igyekeztek következtetni nemére. ,,Ha a menyecskének csúcsos hasa van, fia lesz, ha lapos, leán^ 1 ) De van aki fordítva tuggya." „Nagy haja van, azér ég a bele" — ilyenkor leánynak kellett születni. Ha bal felül mozdult meg először a magzat, akkor kisleányt vártak, ha jobb oldalon, akkor fiút. A lányt idejénél két héttel korábban, a fiút ugyanannyival későbbre várták. Az előjelekben sokszor csak a szülésig hittek, mivel nem mindig igazolódtak. Ennek ellenére számon tartották azokat. (1) Hasonló hiedelem a Kiskunságban. Ld. TÁbASi 1977, 286. 133