Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére
szempontjából igen fontos ornamentális adatoknak csak egy részét gyűjtötték öszsze a téma kutatói. 4 Ezt igyekszik bővíteni jelen tanulmány, amely a keménycserép tárgykultúrán belül, a paraszti lakáskultúrában a legkorábban és a leginkább elterjedt tárgytípusra, a (leveses) dísztányérra fókuszáló kutatásnak az eredményét mutatja be. A 2010 nyarán lefolytatott kutatás két néprajzi gyűjtemény dísztányér-tárgy csoportjára, egy összesen 213 darabos vizsgálati mintára terjedt ki. A hajdú-bihari Konyár kiállítóhelyén, a Kurucz Albert Falumúzeumban őrzött, közel félezer darabos dísztányér-gyűjtemény - amely talán a közgyűjteményekben lévő hasonló, tematikus gyűjtemények közül a legnagyobb - nemcsak az intézmény néprajzi gyűjteményének törzsanyagát képezi, de a legnagyobb állandó kiállítás anyagát is adja, nagyban meghatározva a kiállítóhely tematikus profilját (1. kép). 5 A másik dísztányérkollekció egy területi múzeum, a hatvani Hatvany Lajos Múzeum néprajzi gyűjteményében található. Tárgytipológiai vizsgálatom során az előbbi kiállítóhely 164 és az utóbbi múzeum 49 dísztányérját hasonlítottam össze. 6 Készítéstechnika A keménycserép fogalma a néprajzi szakirodalomban gyakorlatilag megegyezik a kőedény fogalmával. Mivel azonban a kiterjedtebb iparművészeti, művészettörténeti szakirodalomban - főként a kerámiaipari, kereskedelmi szóhasználathoz viszonyítva - teljes a terminológiai zűrzavar, 7 indokolt megjegyeznem, hogy tanulmányomban nem teszek különbséget a két kifejezés között. Ugyanakkor a kőhöz hasonló keménységre utaló, a német nyelvből átvett kőedény anyagnevet (Steingut), nem tartom elég kifejezőnek: előtagja nem egyértelműen az anyag adott tulajdon3 Vö. SIKOTA Győző 1961.; TAKÁCS Béla 1962., 1965.; MOLNÁR László 1964., 1966a., 1966b., 1967., 1969.; KATONA Imre 1970., 1971., 1972a., 1972b., 1972c.; 1977., 1986.; CSIFFÁRY 1996., 1997. 4 Vö. TAKÁCS Béla 1962. 170-176. ; MOLNÁR Lászlól966b. 229-230.; Uő. 1967. 252-259.; Uő. 1969. 231-235. 5 A gyűjteményről és tematikus kiállításáról lásd HORVÁTH László (BIHARI-) 2009a. 6-11.; Uő. 2009b. 37-38. 6 A konyári dísztányér-gyűjteménynek csak a szakleltárba szereplő egységét (a gyűjtemény 35%-át) vontam be a kutatásba. A gyűjteményben végzett nyilvántartási munka előrehaladtával bővülni fog a hivatkozható műtárgy állomány, ami alkalmat adhat jelen kutatás jövőbeni kiterjesztésére. 7 Egyes szaktanulmányok - helytelenül - még a keménycserép és a kőedény között is különbséget tesznek, vagy mindkettővel többé-kevésbé azonos értelemben használják például a fajansz, finom fajansz, a majolika, a kőcserép, kőagyag etc. kifejezéseket (vö. KÁPOLNAI Iván 1965. 440^442.). 308
