Füvessy Anikó – Vadász István szerk.: Mesterek és mesterművek. Helytörténeti-néprajzi állandó kiállítás a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban (Tiszafüred, 2001)
Mesterek és mesterművek - Tiszafüred művészi kisipara és háziipara A Kiss Pál Múzeum állandó helytörténeti és néprajzi kiállítása A török hódoltság idején többször elnéptelenedő Tiszafüred a XVII. század végén újranépesült és gyors fejlődésnek indult. 1701-ben és 1702-ben a távoli Erdélyben élő földesurak birtokaikat örök áron eladták a füredi jobbágyoknak, akik ezáltal a földesúri terhektől mentesültek. Az adásvétel nem járhatott kollektív nemesi jogok megszerzésével, így ezek hiányában a földesurak örökösei sikeresen támadták meg a korábbi szerződést. Füred jobbágyai 1733-tól taxás viszonyba kerültek, s a jobbágyfelszabadításig évenkénti összeget fizettek földesuraiknak járadékként. A közeli tiszai átkelőhely, a kelet-nyugat irányú kereskedelemben fontossá váló sóút. a 25 ezer katasztrális holdat is meghaladó határ kedvező feltételeket teremtett a népességszám gyarapodásához, a lakosság differenciálódásához. A túlnépesedés és a termőföld eltartóképességének korlátai meghatározó szerepet játszottak a kézművesipar megjelenésében, a kereskedelem kialakulásában. Ennek a folyamatnak kiemelkedő állomása a vásártartási jog megszerzése volt. 1744-ben Füred földesurai évi négy vásár megtartására szereztek jogot, melynek nyomán Füred oppidum, azaz mezőváros cím használatára nyert jogosultságot. A z 1750-es években még csak háziipari jellegű kézműipari'tevékenység a XIX. század elejére céhes kereteket öltött: az asztalosok, a lakatosok, az ácsok, a molnárok, a kötélverők, a kékfestők, a nyergesek, a bognárok, a kovácsok, a csizmadiák, a szűcsök és a szabók rövidesen céheket alakítottak. A XVIII. század közepétől megerősödő kereskedelem is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tiszafüred egyre inkább piaci-vásári-kiskereskedeltni és közigazgatási centrummá vált. Az átalakulás fontosabb emlékeit az első teremben mutatjuk be. A XVIII-XIX. század fordulójának általános gazdasági fellendülése, mely a gyapjú-, hús- és gabonakonjunktúrában gyökerezett, a jobbágyháztartásokban is éreztette hatását. A lakóházak a reprezentáció szolgálatába állított, ünnepeken használt tisztaszobával egészültek ki. A módosabb jobbágyi rétegek viseleti darabjai és lakberendezési tárgyai között a képzett mesteremberek munkaigényes és míves termékei egyre növekvöbb arányban jelentek meg. A Tiszafüred nagyságrendű mezővárosokban a betelepült vagy helyi kisiparosok növekvő száma azt jelezte, hogy a vásárlók igényeik nagy részét a XIX. század elején már helyben is ki tudták elégíteni.
