Füvessy Anikó – Vadász István szerk.: Mesterek és mesterművek. Helytörténeti-néprajzi állandó kiállítás a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban (Tiszafüred, 2001)
A híres füredi nyerget kétféle fából készítették. A ló hátára simuló nyeregdeszka puhafából, általában nyárfából készült. Az erre szerelt két, ív alakú kapát keményfából, általában bükkfából faragták, melyet a Bükk-hegység falvaiból szereztek be. A kapákat h farbör kötötte egybe, melyet vagy birkabörrel borítottak le vagy bélelt börborítást kapott. Néhány fanyerget igényes faragás díszített. A nyeregdeszkán ékrovás és beütött mintasor volt a díszítmény. A keményfa kapákat domború faragással látták el. A legszebb ornamentika a kápafejekre került, mely élethű vagy stilizált virágokat, elvétve címert ábrázolt. Megfogalmazásuk a honfoglaláskori tarsolylemezek palmettás díszeihez hasonlatos. A város másik' neves kisipara a fazekasság volt, melyhez a jó minőségű tiszai agyagot használták fel. Tiszafüred fazekasai egyszer égetett feketekerámiát és kétszer égetett mázas kerámiát egyaránt készítettek. A feketekerámia sajátos színét a lefojtott égetésnek köszönheti. Jeles mesterei a Bezerédi Varga család soraiból kerültek ki. Nevük jelzőként készítményeikhez kapcsolódva (bezerédikorsó, bezeréditál) utalt azok kiváló minőségére. A harmadik terem közepén vitrinben láthatók a termelés zömét képező feketekerámia használati edények: korsó, kanta, fedő, tál, szűrök. Néhány ritkábban használt darabot (gyertyamártó, nagykanta, korsó) rátétek és sikált ornamentika is díszít. Nagyobb keresettségnek örvendett a város mázas kerámiája, mely 40-50 kilométeres körzethez jutott el. A mázas kerámiát kétszer égették. Az első égetés előtt kapta alapszínét és karcolt vagy írókázott díszítményét. Ezután mázazták, majd újból kiégették. Ezzel a második égetéssel nyerte el csillogó felületét. Gyártása magasabb technikai tudást igényelt, melyet a füredi fazekasok a reformkor kezdetén Miskolc és Debrecen céheiben sajátítottak el. Itt ismerkedtek meg a divatos edénytípusokkal és díszítményekkel is. Egerből, Miskolcról a XIX. század első harmadában több fazekas is áttelepült Tiszafüredre, a közvetítésben ők is szerepet játszottak.
