A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

VERESS D. CSABA VESZPRÉM MEGYE ÉS AZ 1809. ÉVI FRANCIA HÄBORÜ I. AZ 1809. ÉVI HÁBORÚ POLITIKAI-KATONAI ELŐZMÉNYEI A francia polgári köztársaság — majd a napó­leoni császárság — ellen indított hadjáratokban: az első koalíciós háborúban (1792—1797), a má­sodik koalíciós háborúban (1799—1801), majd a harmadik koalíciós háborúban (1805) a háborúkat kezdeményező Ausztria minden esetben veresé­get szenvedett. Különösen súlyos katonai vereség érte Auszt­riát a harmadik koalíciós háborúban (1805. szep­tember 11—december 26.), melynek következté­ben Habsburg I. Ferenc kénytelen volt lemon­dani a német-római császári címről. Az újonnan megalakult Ausztriai Császárság azonban to­vábbra is perszonális unióban maradt a Magyar Királysággal. A kettősség az év folyamán kiala­kított zászlószínekben is megnyilvánult: az Ausztriai Császárság a fekete-sárga, a Magyar Királyság pedig a piros-fehér-zöld zászlószíneket vette fel hivatalosan. Az 1805. december 26-án megkötött pozsonyi békével — 1006 évi fennállás után — megszűnt a Német-Római Császárság, s a tizenhat dél­német állam — francia protektorátus alatt — 1806. július 12-én megalakította a Rajnai Szövet­séget. A Rajnai Szövetség a további háborúk­ban haderejét a Francia Császárság rendelkezé­sére bocsátotta. Az 1806 októberében létrehozott negyedik koalícióban — amelyet Poroszország és Orosz­ország kötött (Anglia felbújtására és támogatá­sával) — az Ausztriai Császárság nem vett részt. A negyedik koalíció hadereje azonban még fel sem készült, mikor a francia hadsereg — a po­rosz—orosz hadüzenetet követően — gyors tá­madásával tönkreverte Poroszországot, majd az orosz hadsereget is. Franciaország — még a há­ború során (1806. november 21-én) — kihir­dette a kontinentális zárlatot Anglia ellen. Poroszország és Oroszország katonai veresé­ge után, 1807 őszére a magára maradt Angliának már csak egyetlen európai szövetségese maradt: Portugália. A francia hadsereg azonban 1807 no­vemberében gyors ütemben megszállta Portugá­liát is. A Portugália elleni hadjárat során a fran­cia hadsereg benyomult — az eddig a franciák­kal lojális — Spanyolországba is, s lemondatta a spanyol királyi családot. Napóleon erőszakos lépése franciaellenes felkelést robbantott ki Spa­nyolországban. A példátlan erejű nemzeti fel­kelés súlyos vereséget mért a franciákra: 1808. július 22-én egy 14 ezer főnyi francia hadtest megadta magát a spanyol felkelőknek. Ez volt Franciaország első komoly veresége a napóleoni háborúk során! Az egyre nagyobb erőket lekötő spanyolor­szági felkelés — és Anglia diplomáciai, kato­nai és pénzügyi támogatása — felbátorította Ausztriában a franciaellenes erőket. Az Ausztriai Császárság — óvatos lassúsággal — megkezdte e gy új franciaellenes háború előkészületeit. Má­ria Ludovika császárné megkoronázásának ürü­gyén — 1808. augusztus 28-ra országgyűlést hív­tak össze a Magyar Királyság rendjeinek is Po­zsonyban, hogy a Magyar Királyság katonai erejét is bevonják a tervezett támadó háborúba. A francia polgári forradalom eszméit gyűlölő magyar nemesi rendek megszavazták — a regu­láris hadsereg számára — 20 ezer újonc kiállí­tását. Ugyancsak megszavazták a nemesi felke­lési törvényt, melynek II. cikkelye szerint a ki­rály a személyes és általános nemesi felkelést a következő három év alatt az országgyűlés újabb összehívása nélkül — a nádoron keresztül is — összehívhatta. Még javában folyt az országgyűlés (amely november 5-én ért véget), mikor Habsburg Jó­zsef főherceg, Magyarország nádora — mint a magyar nemesi felkelés főparancsnoka — már 1808. szeptember 26-án kérte, hogy időben kezd­jék meg a magyar nemesi felkelés számára szük­séges fegyverek összeírását. A haditanács októ­ber 29-én válaszolt a feliratra, s jelentette az uralkodónak, hogy a nemesi felkelés számára a szükséges felszerelés és fegyverzet már készen áll. Négy nappal később — november 1-én — ugyanaz a haditanács módosított előző jelenté­sén, s hosszú listán közölte, hogy mit nem ad­hat a nemesi felkelésnek. Többek között világos­kék posztót (nadrágnak), hátiborjúkat, facsuto­rákat, rézdobokat. Helyettük halinát, illetve fa­dobokat ajánlott — a vármegyék által fizeten­dő — készpénz ellenében. Időközben József ná­dor tájékozódott a nemesi felkelés számára szük­séges fegyverek ügyében is. Október 29-én je­lentette az uralkodónak, hogy a — 35 ezer gya­logosból és 15 ezer lovasból álló — magyar ne­mesi felkelés számára kevés és különböző rend­szerű gyalogsági puska, valamint lovassági kara­bély és pisztoly áll rendelkezésre az óbudai, pé­terváradi, eszéki és károlyvárosi katonai fegy­vertárakban. A lovassági és gyalogsági kardok ügyében is csak valamivel jobb a helyzet. No­vember 23-ra elkészült a katonai fegyvertárak 357

Next

/
Oldalképek
Tartalom