A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Gelencsér József: Az öröklési szokások változása a Káli-medencében
GELENCSÉR JÓZSEF AZ ÖRÖKLÉSI SZOKÁSOK VÁLTOZÁSA A KÁLI-MEDENCÉBEN I. BEVEZETŐ Az örökléssel kapcsolatos jogi népszokások viszonylag korán magukra vonták a jog-, illetve a néprajztudomány művelőinek figyelmét. A századfordulón a Polgári Törvénykönyv előkészítésének időszakában két igen jelentős, országos méretű felmérés, adatgyűjtés született. Az egyik Mattyasovszky Miklós, 1 a másik Baross János 2 nevéhez fűződik. 1919-ben pedig Tagányi Károly foglalkozott a hazai élő jogszokások gyűjtése kapcsán az öröklési joggal. A néprajzkutatók emellett a különböző népszokások leírásánál azok jogi vonatkozásairól sem feledkeztek meg. Az 1939 és 1948 között, az Igazságügyi Minisztérium által szervezett gyűjtés több mint 300 községre terjedt ki. 4 Az öröklési jogszokásokra vonatkozóan, illetve a jogtörténet területén az utóbbi évtizedekben végzett kutatómunkára figyelemmel meg kell említeni Tárkány Szűcs Ernő, Bónis György, Papp László, Degré Alajos, Csizmadia Andor, Fél Edit nevét és munkásságát. Az öröklés népi jogszokásai az elmúlt századok során nagy számú eltéréssel, változatossággal jelentek meg. Elég megemlíteni, hogy már Werbőczi István leszögezte a jobbágyok öröklésénél, miszerint ,,a törvényes szokás is sokféle, melyet a helyek régi gyakorlatához képest kell megtartani". 5 A nagyfokú változatosságon belül a jogi népszokások törvényrontó és törvénypótló szerepe szembetűnő. Tagányi állapította meg, hogy a népi gyakorlat ,,az ősi hazai öröklési jognak legtöbb jellemző és már régen elavult tételéhez ragaszkodik". 6 A törvénypótló szerep pedig az állami jogalkotás által nem szabályozott társadalmi viszonyoknál mutatkozik meg, az azoknál követendő magatartásra alkot szabályt. A jogi népszokások betartását sokszor minden állami erőszakszervezetnél erősebb társadalmi kényszer biztosítja. Tekintve, hogy a jogi népszokásokat jelentős mértékben befolyásolta a — rendszerint már hatályon kívüli — törvény, szükséges a jogforrások áttekintése. 1848 áthidalhatatlan mély árokként választja el egymástól az azt megelőző, illetve azután kialakult magyar öröklési jogot. 7 Az 1848: 9. te. az úrbériség megszüntetésével, a 15. te. az ősiség eltörlésével óriási változásokat hozott. Az utóbbi jogszabály alapján megszűntnek tekintették az addig létező királyi adományos és nem adományos, a fi- és leányági javak, valamint az ebből származó jogviszonyok közti különbséget, az ehhez kapcsolódó leánynegyeddel, hajadoni joggal együtt. A nemes és nem nemes jogegyenlőségének biztosítása előtt már 1840-ben a nemek egyenlősége is megszületett — legalábbis az öröklés tekintetében és a törvényben. 1848-ig az öröklési viszonyok döntő többségének szabályait a Hármaskönyvben lehetett megtalálni. Az elbukott szabadságharc után átmenetileg az Osztrák Polgári Törvénykönyv került bevezetésre, hogy azután az 1861. évi országbírói értekezlet megalkossa a változások miatt szükségessé vált Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat. Ez utóbbiak a Hármaskönyvhöz hasonlóan jogdogmatikai értelemben nem voltak ugyan törvények, de a II. világháborút követően megalkotott Ptk.-ig iránymutatásul szolgáltak. Meg lehet még említeni a polgári kor két törvényét (1874: 35. és 1876: 16. te), melyek a végrendeletek alakiságával foglalkoztak. Ahogy a legutóbbi évtizedekig az uralkodó osztály által végzett jogalkalmazástól nem volt idegen a szokásjog, úgy a paraszti életet folytatók körében is létezett, elfogadottá vált a jogi népszokások rendszere. A Káli-medence falvai öröklési jogszokásainak változásait 1848-tól lényegében a mezőgazdaság szocializálásáig terjedően vizsgáltam. Az időhatár egyik irányban sem tekinthető merevnek. Egyes résztémákban a kutatás szinte napjainkig terjedt. A kutatást ez ideig az egykori kisnemesi (jórészt református) családok levéltárának, az egyházi iratoknak átvizsgálásával, s mindenekelőtt szóban közölt adatok gyűjtésével végeztem. Ez utóbbi körülmény magyarázza az említett időhatárt. Megkezdtem az állami levéltárak anyagának kutatását is, az itt elvégzendő munka további részletesebb adatokat ígér. Az alábbiakban röviden áttekintem a vizsgált terület öröklési rendszerét, melyen belül néhány intézményről a többihez képest részletesebben is szólok. Elsősorban azokról, melyek a kutatott területen jellegzetesek voltak, vagy éppen a szakirodalom kevésbé foglalkozott velük. Munkám során nem kívánok éles határt vonni az 1848 előtti nemesség, illetve a jobbágyság népi jogszokásai között — bár à rájuk vonatkozó eltérő tételesjogi szabályozást mindig figyelembe kell venni —, mivel azok egyaránt beletartoznak a népi jogszokások rendszerébe. 643