A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Gelencsér József: Az öröklési szokások változása a Káli-medencében

GELENCSÉR JÓZSEF AZ ÖRÖKLÉSI SZOKÁSOK VÁLTOZÁSA A KÁLI-MEDENCÉBEN I. BEVEZETŐ Az örökléssel kapcsolatos jogi népszokások viszonylag korán magukra vonták a jog-, illetve a néprajztudomány művelőinek figyelmét. A századfordulón a Polgári Törvénykönyv előké­szítésének időszakában két igen jelentős, orszá­gos méretű felmérés, adatgyűjtés született. Az egyik Mattyasovszky Miklós, 1 a másik Baross János 2 nevéhez fűződik. 1919-ben pedig Tagányi Károly foglalkozott a hazai élő jogszokások gyűjtése kapcsán az öröklési joggal. A néprajz­kutatók emellett a különböző népszokások le­írásánál azok jogi vonatkozásairól sem feledkez­tek meg. Az 1939 és 1948 között, az Igazságügyi Minisztérium által szervezett gyűjtés több mint 300 községre terjedt ki. 4 Az öröklési jogszoká­sokra vonatkozóan, illetve a jogtörténet terüle­tén az utóbbi évtizedekben végzett kutatómun­kára figyelemmel meg kell említeni Tárkány Szűcs Ernő, Bónis György, Papp László, Degré Alajos, Csizmadia Andor, Fél Edit nevét és mun­kásságát. Az öröklés népi jogszokásai az elmúlt századok során nagy számú eltéréssel, változatossággal jelentek meg. Elég megemlíteni, hogy már Wer­bőczi István leszögezte a jobbágyok öröklésé­nél, miszerint ,,a törvényes szokás is sokféle, melyet a helyek régi gyakorlatához képest kell megtartani". 5 A nagyfokú változatosságon belül a jogi nép­szokások törvényrontó és törvénypótló szerepe szembetűnő. Tagányi állapította meg, hogy a népi gyakorlat ,,az ősi hazai öröklési jognak legtöbb jellemző és már régen elavult tételéhez ragaszkodik". 6 A törvénypótló szerep pedig az állami jogalkotás által nem szabályozott társa­dalmi viszonyoknál mutatkozik meg, az azoknál követendő magatartásra alkot szabályt. A jogi népszokások betartását sokszor minden állami erőszakszervezetnél erősebb társadalmi kényszer biztosítja. Tekintve, hogy a jogi népszokásokat jelentős mértékben befolyásolta a — rendszerint már ha­tályon kívüli — törvény, szükséges a jogforrások áttekintése. 1848 áthidalhatatlan mély árokként választja el egymástól az azt megelőző, illetve azután kialakult magyar öröklési jogot. 7 Az 1848: 9. te. az úrbériség megszüntetésével, a 15. te. az ősiség eltörlésével óriási változásokat ho­zott. Az utóbbi jogszabály alapján megszűntnek tekintették az addig létező királyi adományos és nem adományos, a fi- és leányági javak, valamint az ebből származó jogviszonyok közti különbsé­get, az ehhez kapcsolódó leánynegyeddel, haja­doni joggal együtt. A nemes és nem nemes jog­egyenlőségének biztosítása előtt már 1840-ben a nemek egyenlősége is megszületett — leg­alábbis az öröklés tekintetében és a törvényben. 1848-ig az öröklési viszonyok döntő többségének szabályait a Hármaskönyvben lehetett megta­lálni. Az elbukott szabadságharc után átmeneti­leg az Osztrák Polgári Törvénykönyv került be­vezetésre, hogy azután az 1861. évi országbírói értekezlet megalkossa a változások miatt szük­ségessé vált Ideiglenes Törvénykezési Szabályo­kat. Ez utóbbiak a Hármaskönyvhöz hasonlóan jogdogmatikai értelemben nem voltak ugyan törvények, de a II. világháborút követően meg­alkotott Ptk.-ig iránymutatásul szolgáltak. Meg lehet még említeni a polgári kor két törvényét (1874: 35. és 1876: 16. te), melyek a végrendele­tek alakiságával foglalkoztak. Ahogy a legutóbbi évtizedekig az uralkodó osztály által végzett jogalkalmazástól nem volt idegen a szokásjog, úgy a paraszti életet folyta­tók körében is létezett, elfogadottá vált a jogi népszokások rendszere. A Káli-medence falvai öröklési jogszokásainak változásait 1848-tól lényegében a mezőgazdaság szocializálásáig terjedően vizsgáltam. Az idő­határ egyik irányban sem tekinthető merevnek. Egyes résztémákban a kutatás szinte napjainkig terjedt. A kutatást ez ideig az egykori kisnemesi (jó­részt református) családok levéltárának, az egy­házi iratoknak átvizsgálásával, s mindenekelőtt szóban közölt adatok gyűjtésével végeztem. Ez utóbbi körülmény magyarázza az említett idő­határt. Megkezdtem az állami levéltárak anyagá­nak kutatását is, az itt elvégzendő munka további részletesebb adatokat ígér. Az alábbiakban rövi­den áttekintem a vizsgált terület öröklési rend­szerét, melyen belül néhány intézményről a töb­bihez képest részletesebben is szólok. Elsősorban azokról, melyek a kutatott területen jellegzetesek voltak, vagy éppen a szakirodalom kevésbé fog­lalkozott velük. Munkám során nem kívánok éles határt vonni az 1848 előtti nemesség, illetve a jobbágyság népi jogszokásai között — bár à rá­juk vonatkozó eltérő tételesjogi szabályozást mindig figyelembe kell venni —, mivel azok egyaránt beletartoznak a népi jogszokások rend­szerébe. 643

Next

/
Oldalképek
Tartalom