Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1942
8 Iskolánk múltja. Kanizsa várát 1690-ben foglalta vissza gr. Batthyány Ádám. Már 1558 óla háborgatta a török Kanizsa várának környékét, mig végül 1600-ban elfoglalta a várat. A török uralom alatt szomorú és kultúrában nagyon elmaradt vidék lelt Somogy- és Zalavármegyékből és ilyen maradt hosszú időn keresztül. Hogy mennyire hiányzott itt a szellemi előrehaladás minden szükséges tényezője, a piarista rendház történetében az első »praefec:tus scholarum el superior Domus Tsankai Jób e szavakkal irja meg: »Vastissima isla Hungáriáé ora, qua Provincia Saladiensis el íIli adiiciens Sümegiensis procurrit, tota quanta est, publicis scholis deslituebatur. Nem volt középiskola, ahova a szülők gyermekeiket küldhették volna a két nagy megyében. E bajon segítendő, Kanizsa ura, gr. Batthyány Lajos, Magyarország nádora. 1763-ban József fiával, az akkori kalocsai érsekkel, arról tárgyalt, hogy valamelyik szerzetes rendet nyerjék meg a Nagykanizsán létesitendő iskola átvételére. Az érsek Tapolcsányi Gergely piarista rendfőnökhöz fordult és kérte, hogy rendje vegye át ezt az intézetet és erre a célra 10.000 váltó forintot ajánlóit fel alapítványul. A rendfőnök el is fogadia az érsek ajánlatát, de Koller Ignác, veszprémi püspök nagyon előrelátóan kevésnek találta ezt az öszszeget és nem adta beleegyezését az alapításhoz. Csak két év múlva engedett, amikor Mária Terézia, akihez a nádor és az érsek közbenjárásért fordult, sürgette meg az ügyet. így történi azután, hogy 1765-ben, miután az alapitó nádor 1500 frt-ért megszerezte a Zalavármegye tulajdonát képező katonatiszti lakást a rendháznak, Zalavármegye a gimnázium céljaira ideiglenesen átengedett egy kincstári laktanyát és a város az ifjúság használatára az akkor épülő Nep. sz. János templomot adta át, megjelent az első négy piarista Kanizsán. Az első évben mindjárt 360 tanuló jelentkezett a 6 osztályra ; hat osztályú volt az intézet egészen 1861-ig. Erős bizonyíték volt ez a fentebb emiitett hiányérzet melleit. Tanuló volt elég, de a csekély alapítvány kamata, mint ezt a veszprémi püspök nagyon helyesen megítélte, már az első évben elégtelen volt a rendtagok és az iskola fenntartására. Nyomorúság és küzdés volt a jó tanárok élete kezdettől, mondhatjuk a legújabb korig. Sok-sok bajuk volt a rozoga épületek fenntartásával és a maguk ellátásával. Ha nem akadt volna Markovics megyei szolgabíró személyében olyan nagy jótevőjük, akiről a ház történetírója így emlékszik meg : »alter quodam modo fundator dici merealur, már az első évDen. itt kelleti volna hagyniok az uj alapítást. Ü látta el a házat a szükséges bútorzattal, élelmiszerrel; az intézetnek meg zeneszereket ajándékozoll. A ház története sok szomorú panasz! hallat a nyomorúságos és nehezen elviselhető állapotokról. A rendtagok mindezek ellenére buzgón végezték sokszor lehetetlen körülmények között lelkes munkájukat. A második évben 178-ra emelkedett a tanulók száma, majd kevesebb lett, de egészen 1780-ig mindig 290-en felül maradt.
