Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA
Paikert Alajos: Életem és korom (EGY EMLÉKIRAT A MÚZEUM ADATTÁRÁNAK ŐRIZETÉBEN) KÖZZÉTESZI: TAKÁTS RÓZSA I. Bevezetés „ Talán oly hosszabb periódus következik, amikor aránylagos békében az egyes nemzetek - ha ilyenek a távoli jövőben egyáltalán léteznek - annak szentelhetik majd idejüket, tehetségüket, amit mi, naiv álmodozók itt ma, müveit emberhez méltó, eszményi szellemi és gyakorlati haladásnak gondolunk "- fogalmazta meg reményét 1946-ban Paikert Alajos. Fenti sorok írójának neve kevesek által ismert, személyisége homályban maradt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum történetét mélyebben ismerők előtt is, pedig az ő könnyed, lendületes kézírását őrzik intézményünk kezdeti korszakának működési iratai, a legkorábbi leltárak. A róla készült festményről 1 , összeszorított szájjal, monokliján keresztül, figyelmesen tekint a szemlélőre. Mint a „nagy múzeumalapítók generációjának" 2 tagja, előbb múzeumőrként (muzeológusként), majd 1923. nov. 29-től 1930. dec. 31-ig igazgatóként intézményünk alapítás utáni 30 évének meghatározó személyisége volt 3 . Pályafutását részletesen leírta „Életem és korom" című önéletrajzában 4 . A fejezetek némelyikét gépírással is átdolgozta, ezért a kézirat, többször felépített vázlatpontjaival, más és más változatban kialakított részleteivel sok ismétlést tartalmaz. Kiadására is gondolt 5 , mégis az 1930as évek végén elkezdett, de jobbára 1943-ban, visszaemlékezésként írt önéletrajza - a folyó beszéd fordulataival, a felbukkanó emlékek csapongó, többszöri felidézésével - inkább egy kötetlen, félig önmagának írt összegzésnek tekinthető. A már 80. életévét meghaladó Paikert Alajost halála megakadályozta a kézirat végleges megszerkesztésében. Az első ízben 1943-ban lezárt memoárt az MTA-nak adományozta letétként 6 . 1945-ben Géza fiával visszahozatta és kiegészítette az 1944-1946-os események rövid vázlatával és búcsúlevelével. Szellemi hagyatékának egy része 1948 és 1950 között a mezőgazdasági múzeum Adattárába került. Paikert is, mint az élménydús életet élő, gondolatgazdag kortársak, mindent lejegyzett, sőt - a történetkutatók örömére, mondhatni grafomán módon - naplót is írt, feljegyzéseiben napról napra követhetők a „lelki rezdülései". Az ebben rögzített események kronologikus sorozata támpont volt a memoár megírásakor is. 1887-től 1943-ig vezetett Naplói-t az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzf. Önéletírásából egy mozgalmas, sokoldalú életút tárul elénk, melyet szinte szenvedélyes hivatástudatú munka töltött ki. Lapjaiból nem csupán fontos tudományszervezői, diplomáciai, múzeumpolitikai kezdeményezéseit ismerhetjük meg, hanem céljainak megfelelően „egyöntetű, gyors lefolyású, eleven, tartalmas, hű képet" ad kortársairól, korszakáról is. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1997-ben kamarakiállítással adott tiszteletet Paikert Alajos emlékének, halála közelgő 50. évfordulója alkalmából. Az évfordulós kiállítás
