H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)
Varga Anna – Bölöni János: Egy felhagyott fás legelő területének tájhasználat változása Olaszfalu (Veszprém megye) határában
egyes részein az ember jelenléte egyre erőteljesebbé válik, más részein pedig fokozatosan eltűnik a tájból, s az addig hagyományos használathoz szokott tájak-élőhelyek átalakulása figyelhető meg. A tájhasználat jelentőségének felismerése a természetvédelmi biológia paradigmaváltásának is köszönhető (MARGÓCZI 2001, VARGA 2006). A természetvédelem egyik legnagyobb kérdése, hogy egy adott tájban mi is lehet a legmegfelelőbb kezelési mód, mi lehet fenntartó, természetkímélő, tájba illeszkedő. Ennek megválaszolásához adhatnak segítséget a tájtörténeti és a hagyományos ökológiai kutatások (RACKHAM 1980, KIRÁLY 1999, AGNOLETTI 2006, BARTHA 2008, MOLNÁR et al. 2009). Kutatásunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy egy jelenleg felhagyott és nagymértékben becserjésedett fás legelőnek a tájhasználata hogyan változott meg az elmúlt 200 évben. Remélve, hogy ezen az esettanulmányon keresztül elősegíthetjük az erdősült tájak egykori és jelenlegi vegetációjának, kiemelten pedig a fás legelőknek a pontosabb megértését. Anyag és módszer A vizsgált terület környezeti adottságai A vizsgált terület Olaszfalutól DK-i irányban, a Keleti-Bakony kistáj nyugati szélén, 380480 m tengerszintfeletti magasságban, mintegy 255 ha-on terül el (MAROSI & SOMOGYI 1990). A legelő részei: Vüllő-hegy, Tunyog, Köveskút, Somhegy-lapos, Ürgelap, Mézesmező. A Keleti-Bakony kistájra jellemzően a terület mérsékelten nedves éghajlatú. Az évi középhőmérséklet 9 Celsius fok körül van. Az évi csapadékösszeg 693-724 mm (MERSICH et al. 2002) A kistáj domborzata uralkodóan középidei karbonátos kőzetekből épült, melynek megjelenése igen változatos. Ezt a vizsgált terület domborzati viszonyai és geológiai képe is jól példázza. Jellemzők a lépcsős letörések és sziklakibúvások. A Tunyog-hegy DNY-i részén található sziklás hegyoldalt lépcsőzetes megjelenésű triász dachsteini mészkő alkotja. Kréta kori mészkő alkotja a Vüllő-hegy nyugati oldalán található sziklasorozatokat, Mézesmező kőkibúvásait (CSÁSZÁR et al. 1981, SONNEVEND 2005). A területen előforduló legfontosabb talajtípusok a rendzina és az agyagbemosódásos barna erdőtalaj (CSÁSZÁR 2002). A vizsgált terület növényzete Növény földrajzi szempontból a vizsgált terület a Dunántúli-középhegység flóravidékének (Bakonyicum), Bakony-Vértes flórajárásába (Vesprimense) tartozik (SOÓ 1965). A KeletBakonyra jellemző sokféle élőhelytípus kis területen való mozaikos megjelenése a vizsgált területen is megfigyelhető. Lejtősztyepprétek, felnyíló, mészkedvelő lejtő és törmelékgyepek, jellegtelen félszáraz, száraz gyepek, galagonyás-rózsás-vadkörtés cserjések, molyhos tölgyes, gyertyános-kocsánytalan tölgyes, bükkös erdők és ligetek alkotják a vizsgált terület növényzetét (BÖLÖNI 2004, SONNEVEND 2005, KIRÁLY et al. 2008). 2005-ös légifotó alapján a terület 50%-a zárt erdő, 13%-a liget, 23%-a cserjés, 14%-a gyep (VARGA 2010). A kutatás módszertana A tájhasználat történeti kutatás három forráscsoport vizsgálatán alapult: 1. Levéltári iratok és más írott források; kéziratos térképek; katonai felmérések, 2. helyi lakosok, pásztorok tudása, 3. légifotók térinformatikai feldolgozása (BÍRÓ 2006). 56
