Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
„Szentek fuvarosa"'-nak nevezte el a csúfondáros sárosi humor, ő pedig a maga kesernyés humorával „műtörténeti detektív"-nek nevezi olykor magát. A „szentek fuvarosa" annyit jelent, hogy Divald Kornél évek fáradságos munkájával bejárta a Felvidék nagy részét - tizennégy vármegyéjét - felkutatta annak minden félreeső faluját, és ami művészettörténeti anyagot bennük talált, szentek szobrait és képeit „elfuvarozta" Bártfára, Besztercebányára, Kassára, néha még Budapestre is. A „művészettörténeti detektív*' meghatározásának pedig az az értelme, hogy a sorra vett falvakban a padlásokat és kamrákat sem hagyta megtekintellenül. Mindenhová benyitott, és detektívi szimattal kereste az elhullajtott és lomtári porban eltemetett művészeti maradványokat. Két múzeumnak, a sárosmegyeinek és besztercebányainak anyagát javarészt ő hordta össze. De elmondható, hogy annak a művészeti anyagnak legértékesebb darabjait, mely egyéb városokba került (például a fővárosba, Esztergomba, Kassára és egyebüvé) legalábbis ő fedezte fel. [...] Egyetlen társa a fényképezőgépe volt, útbaigazítója a szerencse, a véletlen, a kutatói ösztön." Elek Artúr
