Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - HÍREK - „Kíméletlenül harcoljunk az osztályellenség ellen!" Kuláküldözés, kuláksors Magyarországon. (Györgyi Csaba — Somogyi László)
Hírek már belülről bomlasszanak. A megtévesztett tyukodi, illetve porcsalmai parasztok kizárólag az ő hatásukra tüntettek napokig a kollektivizálás ellen. A tsz elleni izgatás gyanújával letartóztatott, majd később börtönbüntetésre ítélt, s családjukkal együtt a Hortobágyra kitelepített személyek valamennyien a község tekintélyes gazdálkodói voltak. A községből való eltávolításuk teljessé tette Tyúkodon a falusi társadalom régi elitjének felszámolását. Az első blokk utolsó előadója Nagy Varga Vera néprajzkutató, az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskola hallgatója volt. „A ceglédi kulákokra is csak a kemény ke\ hat" című előadásában két élettörténet segítségével szemléltette a jómódú parasztgazdák kálváriáját a Rákosikorszak legsötétebb éveiben. Az előadó a ceglédi kulákcsoport jellemzésével kezdte előadását. A helyi gazdagparaszti réteg tehetősségének reprezentánsaként a ceglédi református templomot említette, amelyet a 19. században építettek e réteg anyagi segítségével. Ezt követően az előadó saját maga készítette interjúk alapján mutatott be két életutat. Az első történet női interjúalanyának családja jómódú parasztcsaládként 1945 előtt 310 hold földön gazdálkodott. Nagyapját 1945-ben két év börtönre ítélte a bíróság, földjüket 1947-ben államosították. Ettől kezdve a család állandó zaklatásnak volt kitéve a rendőrség és az ÁVO részéről. Az asszony 1951-ben férjhez ment egy szintén kuláklistán szereplő férfihoz. Férje 1951 és 1953 között fegyver nélküli munkaszolgálatot teljesített a Magyar Néphadseregben. Leszerelése után - miután több munkahelyről eltávolították — a helyi MÉH-telepen dolgozott 25 évig, a nő pedig a ceglédi ruhagyárban vállalt munkát. Lányuk kezébe a nehéz körülmények ellenére is diplomát adtak, míg fiuk gazdálkodó lett. A második történet egy másik család, illetve a családfő vesszőfutását mutatta be. A családfő jelentős szerepet töltött be Cegléd közéletében: a református egyház presbitere volt. 1945 előtt 90 hold bérleten gazdálkodott. 1945-ben újonnan földhöz juttatott gazda volt, a városi tanács nem tette kuláklistára. A hatalom szemét rövidesen szúrni kezdte egyházi múltja, ami akkor súlyos „bűnnek" számított. 1952-től a helyi hatóság több alkalommal is pénzbírságot szabott ki a családfőre, különböző, mondvacsinált okok miatt. 1952-ben egy rendőrségi besúgó feljelentette a családot. Ezután a hatóságok meghurcolták, és bár a bíróság felmentette, 1953-ban egy, a Szabad Népben megjelent cikk után ismét zaklatta a hatóság. Ekkor már nem tudta elkerülni a börtönt: a bíróság két és fél éves szabadságvesztésre ítélte, ahol büntetésének letöltése alatt elhunyt. Az előadást a családfő fiával készült interjúból vett részlet is színesítette. Tóth Judit (Pest Megyei Levéltár) y rA »jó kulákok« mindig rosszak maradnak — avagy a kulákellenes propaganda 1948 és 1953 között" címmel tartott előadást. Az előadó azt igyekezett vázolni, hogy a rendszer milyennek ábrázolta, milyennek láttatta a kulákokat. Ehhez alapvetően a Ludas Matyi karikatúráit és a Szabad Népből, Szabad Főidből, illetve a Pest Megyei Népú/ságból vett cikkeket elemzett és mutatott be. A sajtó voltaképp a párt „szócsöveként" funkcionált, amelynek ebből adódóan elsődleges feladata a párt politikájának népszerűsítése és a rendszer ellenségei elleni fellépés volt. Az államhatalom a kulákokat a kapitalista rendszer utolsó maradványainak tekintette, akik a mezőgazdaság szocialista alapon történő átszervezésének fő akadályozói. Az ellenük irányuló propaganda épp ezért minden lehetséges módon azt igyekezett példázni, hogy a kulákok minden téren szembe mennek az állami akarattal, az átalakulás kerékkötői, és ahol, illetve amikor csak tudnak szabotázsokat követnek el. így állandó jelleggel a tsz belépés ellen agitálnak, vagy épp oda befurakodva rossz tanácsaikkal igyekeznek kárt okozni. Nem teljesítik beszolgáltatási kötelezettségeiket, vagy ha igen, zsizsikes gabonát adnak be, nem végzik el időben a mezőgazdasági munkálatokat, terményeiket elrejtik vagy elfeketézik. Ezen kívül a kulák arról is megismerszik, hogy az ellenséggel cimborál, fondorlatokat gyárt, hamis, rosszindulatú, suttogó propagandával rémhírt terjeszt, csakhogy ezzel is kárt okozzon. Számtalan példát találunk arra — hívta fel az előadó a figyelmet —, hogy a kulák igyekszik magát kedvező színben feltüntetni, a cikkek, a karikatúrák ugyanakkor minden esetben rávilágítanak arra, hogy ez csupán a valóság 94
