Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 18. 1977/1978 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1980)
Tanulmányok – Abhandlungen - Gelencsér József: Az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó szokások Sárkeresztesen. – Wendepunkte des Menschenlebens in Sárkeresztes. p. 133–155.
A szülés A szülés az 1960-as évek elejéig háznál, otthon történt, annál is inkább, mivel sokan idegenkedtek a kórháztól, mindenképpen falujukban akartak szülni. A báboasszonyért az otthon tartózkodók valamelyike sietett el, amint szükségesnek látszott. Rendszerint a szüle vagy valamelyik idősebb családtag, de lehet, hogy a férj igyekezett. Mintegy 36 évig volt a falu bábája Szálai Gyuláné Kecskés Erzsébet, akit méltán tartottak hozzáértő, ügyes asszonynak. Tevékenységének befejezése egybeesett a háznál történő szülések megszűntével. Előtte vagy 3—4 évig Kovácsné, Kati bába segédkezett a világrahozatalnál. A bábára várt legtöbbször a szülés levezetésén, a gyerek fürdetésén, életrekeltésén túl az ágy rendbetétele, a ruhák kimosása is. (Amíg az ágyat megigazította, a férj egy másik ágyra, majd visszatette feleségét.) A csecsemőt mindjárt az anya mellé fektették, rögvest meg is kellett szoptatni. A harmincas évek közepéig köteles volt a bába egy hétig a házhoz járni. Kimosni az asszony és a kisgyerek ruháit, pelenkáit, illetve a fürdetést, tisztába tételt elvégezni.( 2 ) Szegényebb helyeken, ahol volt idősebb segédkező családtag, szüle, ott nem igényelték a bába odajárását, mert munkáját bizony az is meghatározta, hogy ki mennyire tudta megfizetni. Az édesapa (ha esetleg nem volt férjnél az anya, akkor a nagyszülők) másnap vagy még aznap a községházán bejelentette az újszülöttet, aki rendszerint a szülő vagy a rokonság valamelyik tagjának nevét kapta. Már a körösztülő előtt is így szólították, nem ismeretes a ,,pogányka" vagy a „nemtudomka" használata. A körösztülésig nem volt szabad az ágyat bevetni, és a gyereket is csak azután tették ki a bölcsőbe. A kamatai és a csecsemőre váró veszedelmek A szülés utáni harmadik, negyedik napon, mikor az édesanya már jobban tudott enni, valamelyest fizikailag is rendbejött, megérkeztek az első látogatók a komatállal. A látogatás sorrendje nem volt meghatározva. Általában a közelebbi rokonok mentek, akik illendőnek tartották. Igyekeztek betartani azt a szabályt, hogy fáradtan nem szabad látogatni, mert beteg lesz a kisgyerek. Semmiképpen nem ment az, aki arra számított, hogy komának fogják elhívni. A látogatás időpontja sem volt kötött, a nap bármelyik időszakában sor kerülhetett rá. A napszak viszont meghatározta a komatál tartalmát. Aki ebédet vitt, annak illendő volt becsinyát vagy tikhúslevessel kedveskedni. Mellé paprikást, kirántott húst, for(2) A bába feladata lényegében országosan azonos volt. Tátrai 1977, 178—179. gácsfánkot tett. Aki más időpontban ment, az csak az utóbbiakat tette kosarába. Szoktak sört vagy kávét is vinni, hogy több legyen az asszony teje. Etel nélkül ritkán ment látogató, ha mégis, akkor ugyanúgy adták vissza a látogatást. A vendéget mindig leültették, már csak azért is, hogy ne vigye el a kisgyerek álmát. Általában félórát vagy annál egy kicsit többet illett maradni. A gyereket nem volt szabad megcsodányi, nehogy baja legyen. Aki azután az újszülöttnek is akart valamit, főleg pénzt adni, az a feje alá tette. Ez a szokás azonban újabb keletűnek tekintendő. A kisgyereket rengeteg baj, betegség, veszély fenyegette, — főleg a szemmé veréstől féltették (DÖMÖTÖR 1972, 51). Egyesek azt tartották, akinek összeér a szemöldöke, az megveri a gyereket, ha sokáig nézi. Amennyiben az apja szüléskor nem volt otthon, amint hazaért, háromszor rátette kalapját a csecsemőre, hogy meg ne verje. így járt el a többi férfi is, aki megnézte a gyereket. Ha mégis fönnállt a szemmel verés gyanúja, akkor „szenet tettek vízbe, ha az leült, akkor meg vót verve, ha főgyütt, nem vót megverve. Utána megmosdatták a kisgyereket, főleg az arcát, szemit." „Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében — Ámen" — mondták a szemmosás közben, mégpedig minden szóra másik szemet mosva, középről kifele simítva. A tevékenység után a vizet az ágy alá öntötték. Ha nem tudott elaludni a kisgyerek, kinyaták a szemit. Mikor a jobb szemét nyalta az anyja, jobbra köpött; miután a bal szemét nyalta, balra köpött. A tevékenységet egymás után többször is megismételte. Bizonyos tilalmak is fűződtek a csecsemőhöz. „Amíg szopott, addig nem vót szabad a körmit levágnyi, hanem az aptyának köllött lerágnyi." Egy éves koráig nem nézhetett tükörbe; amíg az első foga nem jött, nem vághatták le a haját. Amikor a praktikák vagy a bábaasszony nem tudott segíteni, vagy nagyon gyengének született a kisgyerek, igyekeztek gyorsan, akár este is megkörösztűnyi. Amennyiben mégis elhunyt keresztelő előtt a csecsemő, akkor rendszerint az édesapja csinált neki kis koporsót, és valamelyik rokon sírjába temette el. Ilyenkor persze a halottat nem harangozták ki, az elföldelésnél pap, kántortanító vagy rokon nem volt jelen. Ismeretes olyan eset is, amikor nem a temetőben, hanem csak az udvarban hantolták el a csecsemőt. A keresztelő és a komák A körösztülőre, a család igen jelentős ünnepére rendszerint egy hónappal a szülés után, vasárnap került sor. A sürgető munka, az asszonynak a munkába történő mielőbbi bevonása érdekében sokszor már két hét múlva sor került rá. Az asszonytól egyébként is elvárták, hogy harmadnapra — egy hétre keljen föl. Ezzel egyidőben, de inkább a körösztülő 134
