Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Gelencsér József: A kúthasználat joga a Káli-medencében
többen rendelkeztek hozzá kútjoggal, míg mások, az említetteken kívüliek díjfizetés vagy ledolgozás ellenében használhatták azt. 3. ) A két telek határára épített közös kút, melyet a szomszédos ingatlanok tulajdonosai tudtak használni. 4. ) A telken belül, a saját portán épített kizárólagos tulajdonú kútra is engedtek másnak használatot, hol szívességből, hol bér ellenében. A telkenkénti kútépítés a mól. kép. A városkút Köveskálon, 1985. dosabb gazdáknál a XX. század elején vette kezdetét. Az egyes típusok nem mereven értelmezendők, különböző variánsok is megjelentek, illetve a típusok közötti átmenettel is lehetett találkozni. Amíg a közös kutak létrejöttében a meghatározó szempont az anyagi ráfordítás nagysága volt, addig a közös kúthasználat elsorvadásában különösen az alábbi körülmények játszottak közre: - mind többek törekvése, hogy saját kutat építsenek; - az 1945. utáni társadalmi, gazdasági változások, a kúthasználati rend bomlása; - az 1970-es évek végétől a vezetékes ivóvíz biztosítása. Kút létesítése legnehezebben, legköltségesebben Kővágóőrsön, aztán Köveskálon történhetett, így itt jöttek létre a tulajdonnal, használattal kapcsolatos legbonyolultabb viszonyok, alakultak ki szokások, jöttek létre szervezetek, tisztségek, jogintézmények. A terjedelmi korlátokra figyelemmel, a teljesség igénye nélkül az alábbiakban ezek közül néhány kerül ismertetésre. * Ad 1.) A falu £w(/'a_Kővágóőrsön a község alatt, a település alacsonyabb fekvésű részén volt fellelhető. A viszonylag ritkább gémeskutak közé tartozott, mivel itt a vízréteg nem volt nagyon mélyen, mindössze 2-4 méterre. Bővizű, jó kútnak tartották. Káváját vöröskőből a XX. század elején készítették, vaskapcsokkal fogták össze. Mellette két hosszú vályú biztosította a feltételeket az itatáshoz. Korábban csak lábon álló kővályúk voltak, de a két világháború között, Salamon Ferenc községi bíró idején cementvályúkra cserélték fel, melyeket az ökrök már nem tudtak olyan könnyen leemelni. A község megrendelésére Zámbó József kőműves készítette a vá/wkat. Elsősorban az itatáshoz hajtották oda az állatokat, a házaktól és a csordás a legelőről, de permetezéshez a révfülöpi szőlőhegyre is szekérszámra vittek innen vizet a szőlőtulajdonosok és a cselédek. Mindenki szabadon használhatta. A két háború között két falu kútja is állt itt egymás közelében. A második világháború előtt és után is egy darabig a község tartotta karban, viselte a költségeit, illetve községi közmunkával rendben tarttatta a környéket. Bárány Gábor (sz. 1924) helybeli lakos a falu kútját XVIII. századinak gondolta, úgy emlékezett, hogy a káván egykor egy név (Rózsa Sándor) is egy évszám (az 1700-as évekből) szerepelt. Mindennek nyomát azonban a helyszínen nem találtam. Néhány, a he-
